Ajánlott
2009. 06. 24. Állásajánlat, Állásinterjú |
Móni békésen dolgozott a munkahelyén, amikor egyszer csak egy fejvadász hölgy kereste, egy olyan munkakörre, ami bár közel áll az övéhez, mégsem ugyanaz. Mivel még csak nemrég óta dolgozik, meglepte, hogy utána érdeklődnek. Persze a végén kiderült, hogy itt csak egy érdekes jelöltgyűjtési metódusról van szó.
Nemrég fejeztem be az egyetemet, egy ideig nem találtam “rendes” munkát, de azért dolgoztam ezen-azon. Végül tavaly év végén felvettek egy céghez, ahol azóta is nagyon jól érzem magam.
Egyik nap egyszer csak csörög a céges vonalas telefonom, és nagy meglepetésemre egy fejvadász hölgy mutatkozik be benne. Mondja, hogy IT projektvezető állásra keresnek embert, és hogy szakmai berkekben engem ajánlottak, tudunk-e esetleg beszélni.
Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak, persze a fejvadász már gyakorlott volt, elkérte a mobilszámomat, és megkérdezte, mikor hívhat, amikor tudunk nyugodtan beszélni (azaz nem a munkahelyemen vagyok). Mondtam mikor.
Aznap folyamatosan azon járt a fejem, vajon ki ajánlhatott, és miért ilyen pozícióba, mert bár hasonló területen dolgozom, mégis, egyrészt nincs még túl nagy gyakorlatom, főleg nem projektvezetői szinten…
Másnap reggel aztán hívott is a hölgy, kérte, hogy beszéljek magamról, a szakmai múltamról. Itt már kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg semmit sem tud rólam, azon túl, hogy valaki azt mondta, alkalmas lehetek a munkára, mert mire befejeztem a mondókámat, mondta is, hogy hát igen, ők nem ilyen embert keresnek, de olyan munkakörben is keresnek egyébként embereket, amit én csinálok, de még folyik a kiválasztási folyamat, meg az inkább junior, és annál szerinte én már többet tudok, de ha lesz valami, ami nekem való, megkereshet-e megint? Mondom persze, nyitott vagyok, (bár szeretem a munkahelyem és amit csinálok, kíváncsi vagyok az új lehetőségekre is).
És ekkor jött a spluszpoén, megkérdezte, tudok-e valakit, aki esetleg erre az IT projektvezető munkakörre alkalmas lehet az ismeretségi körömben? Itt esett le, hogy jutottak el hozzám. Valakit hasonlóan interjúztatva megkérdeztek, és ő engem mondott…
Habár ezt továbbra is hízelgőnek tartom (mármint, hogy valaki alkalmasnak gondolt erre) mégis érdekes, hogyan próbáltak jelöltekhez jutni…
Ennek ellenére azért mai napig nagyon kíváncsi vagyok, ki ajánlhatott, már végiggondoltam az összes szakmai ismerősöm, és bár vannak tippjeim, mégsem tehetem fel nekik így nyíltan a kérdést.
photo credit: david.nikonvscanon
Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.
Tags: ajánlás, fejvadász, projektvezető
A munkakeresés nem egyszerű. Önéletrajzot írni, jól felelni az állásinterjún feltett fura kérdésekre. 
2009. 07. 30., 14:14
Érdekes fejvadászként a másik oldal gondolatait és érzéseit olvasni :) Megosztom a saját tapasztalataimat:
Személy szerint, amikor közvetlen ajánlás útján megkeresek valakit egy állásajánlattal, kiderülhet a beszélgetésből, hogy az illető más profillal rendelkezik (kevesebb/több tapasztalat, mint amit a pozíció kínál, más érdeklődési kör és még sorolhatnám).
Természetesen ilyenkor szoktam a megkeresett személy segítségét kérni, hogy javasoljon ismeretségi köréből szakembert a pozícióra. Ha javasolnak, akkor az esetek nagy részében kérik, ne fedjem fel az ajánló kilétét. Számos oka lehet, miért kérik ezt. A leggyakoribb mégis az, nem tudja, az ajánlott személy örül-e az állásajánlatnak, illetve érdekli-e a lehetőség. Innen visszakanyarodhatunk a levelem elejére, hiszen az ajánlott személyről épp úgy kiderülhet, nem egy „rá szabott” állással kerestem.
A cél az, hogy minél hamarabb, minél kevesebb „szórás mentesen” megtaláljam a megfelelő szakembert. Úgynevezett jelölt gyűjtésre sem idő, sem energia nincs. Nekem a legjobb kell!
Minden új emberi oldal és érték egy kutató számára hasznos, csak azt nem lehet előre tudni, hogy mikor :)