Fejvadász cégek

2009. 06. 16. Állásinterjú |

Timi története újabb bizonyítéka annak, hogy sokszor több múlik azon, milyen lábbal kelt fel az interjúztató, mint azon, hogy mennyire vagyunk képzettek és alkalmasak a munkára. És bár sokat halljuk, hogy csak magabiztosan, néha bizony lehet jobb kicsit visszafogni magunkat. Kitérőként azt is megtudhatjuk, hogy a munkaerőközvetítőket sem szabad egy kalap alá venni. Persze gondolom senkit nem lep meg, hogy a korrektség keveseknek erénye…

Sziasztok!

Örülök, hogy ráakadtam erre a blogra, én is szeretném megosztani veletek a történetem. Korábban már többször is álltam úgy munkaviszonyban, hogy fejvadász cég alkalmazott. Csak zárójelben jelzem meg, hogy nem mindegyik egyforma: a legutóbbi pl. csúnyán átvert! Szép magas összegeket utalgattak a számlámra minden hónapban, még az is megfordult a fejemben, hogy innen megyek gyesre, mert milyen jó a fizetés! Akkor ért a meglepetés, amikor (más okok miatt) kiléptem, és kezembe kaptam a jövedelemigazolást. Akkor szaladt fel a szemöldököm a hátamra, és majdnem leestem a székről… Kiderült, hogy az alapfizetésem kb. a minimálbér fele volt, és ami erre jött, az ilyen-olyan bónusz, juttatás, stb.  A szép az egészben az, hogy ez a fizetési papírokból soha nem látszódott! Úgyhogy erre is érdemes odafigyelni, és kérdezni, kérdezni, kérdezni! Viszont volt olyan fejvadász cég is (rabszolga-kölcsönző, ahogy én hívom), aki nem vert át, és nagyon korrekt volt végig! Ezeket sem szabad egy kalap alá venni.

Amit igazából meg akarok osztani veletek, az nemrégiben történt: adósságkezelőnek jelentkeztem egy fejvadászhoz, be is hívtak interjúra. Másnap kaptam egy mailt, hogy köszönjük, nem. Oké, hát ilyen az élet, semmi gáz. Aztán ugyan azt a hirdetést láttam, csak egy másik fejvadásztől. Nekik is elküldtem a jelentkezésem. Behívtak, kiderült, hogy 3 körös az interjú: az első náluk egy beszélgetés, a második egy pszichológia teszt, a harmadik pedig a megbízónál szintén egy beszélgetés. Nem is volt semmi gáz, szépen végigfutottam a köröket, megvolt az első kettő, mentem a megbízóhoz! Már a zsebemben éreztem őket, gondolván, innen már tutira sikerülnie kell! És ha felvesznek, annak a másik fejvadásznak csak írok majd egy mailt, hogy mit csináljanak a hátsó felemmel! :)

Nos, elmentem a megbízóhoz (egy bank), ahol egy kedves, fiatal csajszi fogadott, olyan határozottan fogott velem kezet, hogy szinte fájt! Bevitt egy szobába, ahol ült egy másik nő, halálosan vérvörös szemekkel, komoly, barátságtalan arccal. Annyira látszótt, hogy előző este vagy ultra-mega-giga módon berugott, vagy belőtte magát, vagy egyszerűen csak rohadtul nincs jó napja. Az interjú egészen konkrétan 5, azaz 5, tehát öt (!) percig tartott; ez alatt beszéltettek, ami nekem soha nem okozott gondot. Igyekeztem mindkettőjükhöz beszélni, helyes testtartás, stb. Aztán közli a csaj, hogy köszi, majd értesítünk. Telejesen ledöbbentem, és ez csúszott ki a számom: Ennyi????????? Mindez idétlen hangsúllyal… hát, mindegy, hazabattyogtam. Még aznap este jött a mail, hogy köszönjük, hogy részt vett a kiválasztásban, de most Ön nem került be… Egész éjjel sírtam és zokogtam és bőgtem, annyira rosszul esett! Pár nap múlva pedig rájöttem a titokra: túlságogan magabiztos voltam. Ott volt az a roppant unszimpatikus nő, egyrészt az ő éppen aktuális hangulatán is múlott, másrészt meg úgy érezhette, hogy mellettem ici-pici lett a székében a magabiztosságom miatt.

Mindezt azért írtam le, hogy aki ilyen helyre megy interjúra, legyen egy kicsit visszafogottabb, mégis ki tudja fejezni magát, hogy azok a szerencsétlen HR-esek -akiknek mellesleg szubjektíven kéne megítélniük az interjúalanyt- ne érezzék magukat “kevesebbenek”. Ők attól azok, akik, hogy oszthatják az észt, és fél másodperc alatt dönthetnek a TE, a MI sorsunkról.

Üdv, sok sikert mindenkinek!

Timi

photo credit: SuziJane

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Véletlenek nincsenek

Tags: adósságkezelő, fejvadász, interjú