Véletlenek nincsenek

2009. 06. 23. Állásajánlat, Állásinterjú |

Kriszta nem panaszkodhatott arra, hogy nincs elég ajánlata, mert többen is szívesen alkalmazták volna. Az viszont, hogy melyik céget is választotta, igen érdekesen alakult. Véletlenek nincsenek, tartja mottójának, és valóban. Egy történet, ahol minden az utolsó még alkalmas pillanatban történik :)

Álláskeresés előtt vettem egy új mobilt. Keresés közben derült ki, hogy szériahibás volt: néha csöngés közben kikapcsolt.

Ehhez a mobilt (is) gyártó céghez jelentkeztem fejlesztőnek. Felvételiztető a portáról felkísért egy szobába, ahol már ketten ültek. Kérdéseket tennének fel nekem, úgy eltart két órán át, reggeliztem-e kérdi tőlem. Mindez reggel 10-kor.

Beszélgettünk magyarul, angolul, németül is. Azért nem több nyelven, mert nem vallottam be, hogy valaha tanultam mást is. Projektvezetésből vizsgáztatnak, pedig nem arra jelentkeztem. Pontosan két órával később lépek ki az irodaház ajtaján.

Épp csak beültem a kocsiba, amikor hívnak 2 nappal előtte lévő felvételi beszélgetésről: átküldenék a szerződéstervet. Másnap, alig 24 órával később pedig a mobilos cég jelentkezik: ha akarok, már hétfőn is kezdhetek. Hívtak volna korábban is, de nem sikerült. Viccesen jegyeztem meg, hogy ezt a cég telefonja intézte így :) A munkát lemondtam, hiszen úgy nézett ki, hogy sikerül megállapodnom az előző céggel.

A megállapodás húzódott, engem pedig közben visszahívott az a cég (C), ahova fél évvel korábban beadtam az önéletrajzomat. Nem akartam tovább húzni az időt, ráadásul fél évet vártak rám, úgyhogy megbeszéltünk egy időpontot, ahol a bérezésemről tárgyalunk.Korábban felhívott ugyan egy fejvadász cég (F), amelyik valamelyik portálon talált rám, és kérdezte, hogy mennyiért lennék hajlandó visszamenni külföldre, de egy jó darabig nem jelentkeztek. Egy nappal azelőtt, hogy C-nél bértárgyalásom lett volna, hívtak F-től. Persze a mobil megint keresztbe tett, de sikerült kiderítenem, hogy ki hívott és visszahívni őket.F azt akarta tudni, hogy érdekel-e még az állásajánlat, mert lenne egy, ahol megkapnám a kért óradíjat. Érdekelt persze, de feltételem volt: még hétfőn derüljön ki legalább 95% biztosra, mert én ugye másnap tárgyalni megyek, ahol vagy aláírom a végén a szerződést, vagy nem. A vége az lett, hogy délután 4-re még megbeszélt egy felvételi beszélgetést, utána kávézásnál megbeszéltük a részleteket, én pedig másnap elmentem C-hez és mondtam egy összeget, amiről tudtam, hogy ő nem akarna nekem kifizetni, viszont F-től megkapom. Megköszöntem, hogy fél évet vártak rám, és megmondtam, hogy van egy másik cég, aki ezt kifizeti, ha többet adnak, náluk melózom. Később visszahallottam, hogy “mit tud ez a hülye liba, hogy ennyi pénzt kér??” felkiáltással lettem híres az ottani kollégák között.

Később hallottam, hogy egy másik cégnél is szívesen alkalmaztak volna, ők pl. a fejvadásszal is kapcsolatban álltak, és ő mesélte, hogy mondták neki: “wazz, volt egy tök jó programozó csaj, erre elhappolták előlünk” A fejvadász meg röhögött, mert ő happolt el, de nem mondta nekik el.

Véletlenek nincsenek, szoktam mondani. Ha akkor a telefon nem mondd csütörtököt, akkor a mobilos cégnél dolgoznék. Ha pedig a fejvadász egy nappal később hív, akkor ma olyan munkát végeznék, amit utálok.

Így viszont minden jól alakult, mert a legjobb munkahelyre kerültem, ahol eddig dolgoztam.

photo credit: Glen Bowman A kép csak illusztráció.

Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.

Tags: Állásajánlat, fejvadász, interjú, programozó