Mi az ami szinte biztos bukó?

2009. 07. 17. Állásinterjú |

Kezdünk kicsit akadozni. Tudom, hogy kényelmesebb csak olvasni a sztorikat, de most komolyan, neked biztos nincs? Vagy csak lusta vagy megírni? Ne légy szégyenlős, ki vele!
Addig is, Eszter a korábbi történetei mellett összeírt nekünk pár dolgot, ami állásinterjún a szinte biztos bukáshoz vezet, én meg jól kommenteltem őket, példákkal :)

Igénytelenül megszerkesztett önéletrajz, fattyú oldallal, mellette azt írja magáról a CV-ben, hogy igényes és a minőséget szereti :) - na igen, ezek azok az emberek, akiknek többet segíthet a CV írásról általános jótanácsokat osztogató oldal, mint mi :) 

amikor telefonálunk, azt se tudja, ki hívja, mondván: “jaj, annyi helyre adtam be.” Ez lehet, menőn hagzik, viszont egy potenciális munkáltató sem szereti azt hallani, hogy egy a sok közül, még ha így is van.  – kolléganőm mesélte, volt ilyen nálunk is. Még a cégnevet sem tudta, nemhogy a pozíciót. Az ilyenekből lesz a “100 helyre is beküldtem, de még ha el is jutottam interjúra, nem kellettem” panaszkódó szerencsétlen.

utána sem néz a cégnek, még olyan szinten sem, hogy legalább a weboldalát megnézze – már ha van weboldala :) persze azért kevés olyan cég van, akiről ne lenne fenn valami minimális infó neten. Én anno még olaszban jelentkeztem egy állásra, az volt az egyetlen, ahova be is hívtak. A munkaközvetítőnél első körben még nem mondták meg a cégnevet, de az infók alapján még mielőtt megmondta volna a második körre híváskor, hogy kik azok, tudtam.

késés, annyira alapvető, mégis, olyan sokan késnek… – vannak vis mayor esetek, de akkor is az a minimum, hogy szól az ember, szerintem. Mikor az előző munkahelyemre mentem interjúzni, odaértem volna időben, de a villamos épp nem járt, mert a nagy melegtől megvetemedett a sín, felgörbült. 3 megállót kellett sétálnom magassarkúban (amit alapvetően nagyon ritkán hordok, ezért nem vagyok túl gyakorlott benne). Persze, hogy elkéstem, de mikor láttam, hogy a villamos esélytelen, telefonáltam, és így rendben is volt. (És azt is ideírnám zárójelben, hogy nem csak a munkavállalónak kell, hogy ez alapvető legyen, hanem az interjúztatónak is, mert sokszor nekik sem az…)

A legtöbb  jelölt azt hangsúlyozza, ő mit akar, de lássuk be, amikor valaki felvesz valakit egy céghez, azt akarja hallani, a jelentkező mit tud a cégNEK adni
Pl. egyszer olyan jó lenne hallani egy jelölttől: a munkámmal ezt és ezt a dolgot hatékonyabbá tudnám tenni a cégnél.
Valóban az adott cégre és az adott feladatra, esetleg előtte egy kis research, nem kell sok.  – szerintem még research se kell. Az embernek úgyis elmondják, mit kéne csinálnia, és utána ezt tudja adaptálni, ezek alapján úgy beszélni magáról, hogy a cgénél hogyan használná a tudását.
photo credit: Miss Baker

Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.

Tags: CV, fejvadász, interjĂş, munkakeresés