Életem legkönnyebb állásinterjúja

2009. 08. 21. Állásinterjú |

A hosszú hétvége örömére egy külföldi történetet hoztam nektek. Rendszeresen olvasgatok külföldi oldalakat is, ahol állásinterjús sztorik kerülnek megosztásra. Mivel akad köztük néhány szerintem igazán nagyszerű is, úgy döntöttem, időről időre be fogok szúrni ilyeneket is.  Teszem ezt többek közt azért, mert így legalább láthatjuk, nem csak nálunk vannak szemét, idióta, mázlista vagy szimplán hülye álláskeresők és munkáltatók.

Hosszú évek teltek el a legutóbbi állásinterjúm óta, így kicsit izgatott voltam a közelgő interjúmmal kapcsolatban. Így jól felkészültem, csináltam “próbainterjút”, átgondoltam és megválaszoltam magamban minden elképzelhetőnek tartott kérdést, összeírtam a sajátjaimat, hogy lássák, valóban érdeklődöm.
A nagy napon aztán a legjobb öltönyömben jelentem meg. A kedves recepciós a tárgyaló elé vezetett, és azt mondta, “Christopher” minden bizonnyal hamarosan jön, és interjúztatni fog.
Aztán csak vártam, vártam és vártam. Harminc perccel később nyílt a tárgyaló ajtaja. Christopher hangja nyugtalan volt:
- Maga minden bizonnyal Adrian. Elnézést a késésért, de vészhelyzet alakult ki, és épp tüzet próbálok oltani.
- Semmi gond, Tudom milyen… – nem tudtam befejezni a mondatot, mert csörgött a telefonja, és már fel is vette, miközben a kezével egy perc türelmet kért. Tíz perces beszélgetés következett, ami alatt lényegében csak az ”uhh”, “hú” “értem” “rendben” “ez biztos?” nyögések voltak Christopher megnyilatkozásai.
- Heh, húzós nap, mi? – kérdeztem zavartan.
- Még arra sem volt időm, hogy… – most a saját mondatát nem tudta befejezni a telefoncsörgéstől. Fennakadó szemekkel vette fel, és eltűnt a tárgyalóban.
Újabb 30 perc telt el várakozással, szóval visszasétáltam a recepcióhoz, hogy most akkor mi van?
A recepciós szintén elnézést kért, mondta hogy nagyon rossz dolgok történtek a szerverekkel, és hogy esetleg jöjjek majd vissza interjúra egy másik napon.
Így hazamentem, és vártam, hogy hívjanak.
Egy hét múlva hívott is a HR-es hölgy, de nem azért, hogy újabb interjúidőpontot egyeztessen, hanem hogy közölje, enyém a munka, és hogy tudnék-e már hétfőn kezdeni.
Szinte szóhoz sem jutottam, visszakérdeztem, hogy ez most biztos?
A Hr-es hölgy kicsit zavartan válaszolt:
- Igen. Maga Adrian, nem igaz?
- De, igen.
- Akkor várhatjuk hétfőn?
- Persze.
- Nagyszerű, akkor hétfőn 8-kor találkozunk.
Egyszerűen nem akartam elhinni, azt hittem, hogy rossz embernek ajánlották fel a munkát, és gondolkoztam rajta, hogy visszahívom őket, és megmondom. De végül nem tettem, hanem bementem hétfőn.
És tényleg engem vettek fel, azóta is ott dolgozom.
Később, mikor találkoztam Christopherrel, csak annyit mondott “Üdv a fedélzeten”.

Adrian sztoriját a http://thedailywtf.com -on találtam.
Illusztráció: photo credit: Roebot

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Egész napos szivatás

Tags: interjú, könnyű, sikersztori, vicces