Alkalmi valóság

2009. 09. 15. Állásajánlat |

Talán jogos a felvetés, hogy ide csak irodakukacok írnak, igaz az is, hogy valószínűleg azért, mert nekik van lehetőségük jobban olvasni/kommentelni ilyen oldalakat. Scandaldouglas ezért írt egy hiánypótló anyagot az alkalmi fizikai munkavállalás furcsaságairól. Remélem, minél kevesebb embernek kell megtapasztalnia azt, amivel nemrégiben ő szembesült.

Igazság szerint az volt az érzésem, hogy a Megajobnak csakis irodai kukacok írnak – de mi van a fizikai dolgozókkal? Én is kockafejű vagyok, de ha nem talál az ember melót 7 hónapon belül, akkor bizony ráfanyalodik egy-két dologra, mert a mai gazdasági helyzetben muszáj.
A sztori előzménye az, hogy bepróbálkoztam egy cégnél, amelyikről azt hallottam, hogy foglalkozik a hipermarketekkel is – azaz közvetít ki árufeltöltőket. Jelentkezéskor máris azt mondták, lesz egy csoportos tájékoztató, menjek el arra. Nem mondhat semmilyen konkrétumot, hogy milyen cégeknek közvetít ki, de árufeltöltésen kívül
nyomdai betanított munkákkal is foglalkoznak.
Ja, és a lényeg: alkalmi munkavállalói kiskönyvet kérjek a Munkaügyi Központtól.
Alapvetően már itt megütött valami furcsa érzés. Korábban is jelentkeztem abba a hipermarketbe, nem vettek fel, mert túlképzett vagyok, pedig a pénztárosi teendőknél egy könyvelő talán jobban figyel-ügyel, mint sima eladó. Végülis pénzkezelés ez is, az is. Meg be is lehetne tanulni, mi a francnak válogatnak több helyen, hogy csak gyakorlottakat vesznek fel. Azt is megértem, hogy inkább alkalmi dolgozókat vesznek fel, minthogy vacakoljon a munkáltatói jogkörökkel.
A csoportos tájékoztató után tesztkitöltés – egy jó 300 kérdéses érzelmi teszt. Nem olyan kérdésekkel van tele, hogy van-e a családodban elmebeteg (igen van, de minek valljam be), de azért a teszt végén talán kijöhet egy olyan eredmény, hogy te mennyire tudnál odafigyelni a munkádra, nem-e olyan vagy, aki inkább szórakozni megy be dolgozás helyett. Naná, hogy szinte mindenkinek sikerülni is fog ez a teszt, de minek kellett megírni ezt a tesztet, és húzni 1-2 napig az emberek idegeit?

Néhány nappal később volt a rendes tájékoztató. Elmondtak mindenféle dolgot, mire figyeljünk oda, hogy meg is kaphassuk a pénzünket. Ugyanis nem mindenkinek volt dolga a kis kék könyvvel. Érdekes dolgokat is elárult – mármint hogy az áruház tulajdonképpen nem őket bízta meg az alkalmi dolgozók felhajtásával, hanem egy diákszövetséget. Ő viszont szeptemberben nem tud annyi diákdolgozót felvenni, amennyit szeretne, így a diákszövetség inkább emezt a céget bízza meg, hogy alkalmi munkavállalói kiskönyvesekkel oldja meg a dolgot.
Érthető a láncolat, olyan ez, mint az alvállalkozó alvállalkozója, de a legkevesebbet a dolgozó kapja.
A másik morbid vonása a tájékoztatónak az volt, amit sok álláshirdetésben úgy olvasol: “csak gyakorlattal”.
A nyomdai cégek ugyanis csak akkor engedik, hogy dolgozhass a szalag mellett, ha próbamunkát végzel. A próbamunkát a kölcsönzői cég olyan telephelyén lehet végrehajtani, ahol viszont nem kiskönyvesek vannak, hanem bejelentett dolgozók. Erre az egy napra meg be kell jelenteni, és ezt nem a cégnek kell végrehajtania, hanem a szegény dolgozónak. Abszurd, hogy előtte való nap bemenj a Munkaügyi Központba, hogy egy napra felvesznek, aztán dolgozol úgy 4 órát, majd másnap vagy aznap rohanhatsz vissza a Munkaügyi Központba, hogy letelt az a bizonyos egy nap. Közben ki kell várnod a sorodat, hogy sorszámot kaphass, a sorodat, hogy sorra kerülj, és az ügyintézőnél meg pironkodhatsz, hogy te ezt azért csináltad, hogy alkalmi munkát végezhess.
A fickó csak annyit mondott, hogy sajnos ez van – a nyomdák csakis olyanokat vesznek fel, akik már kipróbálták a nyomdai munkát. Ja, hogy nyomdai dolgozók jelentkeznek az alkalmi munkára??? Kit érdekel, egy ember azt mond, amit akar…
Hát ennyire bíznak meg a cégek egy bizonyos cetliben, amit úgy hívnak: önéletrajz…
Azt meg sem említem, hogy ott, ahol rendszeresen van munka, és nem alkalmi munkakönyvvel veszik fel az embereket, sokszor pár napra veszik fel az embereket, amikor van munka. Természetesen mindig ugyanazokat veszik fel arra a pár napra, de akkor is… ilyen miatt is rohangáljon az ember a Munkaügyi Központba? Határozatot meg úgyis egy hét múlva hoznak ott, most akkor rohanjon be minden egyes ki és be jelentkezéskor, mert határozatátvételkor? Nem morbid ez?

A legfelháborítóbb az egyik jelentkező társ szomorú vallomása volt. Ő az egyik nyomdában dolgozott, mégpedig nem a szalagnál, hanem az adminisztráción. Elküldték a szakembereket a szalag mellől, de még őt is. Most pedig menjen vissza oda szalag mellé ráadásul aprópénzért…
Mindezt azért, mert a cég alkalmi munkavállalókkal kívánja megoldani, akik olcsóbban dolgoznak. Csomó adminisztrációtól szabadulnak meg így, hiszen kevesebb embert kell bevallani havonta, kevesebb tb-t, járulékot kell bevallania, neki csak ki kell töltenie egy átutalást,az adótartalmat meg visszaigényeli.

Most akkor döntsem el, mi a jobb: alkalmi dolgozóként elpazarolni 15 napot a munkanélkülidből – vagy feleannyiért ülök a fenekemen, és reménykedem egy jó állásban. Végülis a pénz az kell, így muszáj vagyok meggondolni – a harmadik meló (darabbéres nyomda munka, nem szalag melett, csak az újságokban kell mellékleteket ragasztani, és még sok hasonló móka) az végülis az egyik legoptimálisabb megoldás… De az is jó lenne, ha mind a 15 napot ledolgoznám… És még nem hívtak, hogy van munka…
Illusztráció: photo credit: jdr3505 / Jim Rosebery

Nincsenek kapcsolódó bejegyzések.

Tags: alkalmi munka, Állásajánlat, árufeltöltő, betanított munkás, nyomda