csak nőknek

2010. 01. 06. Állásinterjú |

Hosszú idő után itt egy új olvasói történet, Zeától, amiben újabb “kedves” példáját láthatjuk a diszkriminációnak. Ami engem megragadott, az az “indok” egyébként, hogy az egy túl, a másik meg nem eléggé galamblelkű :) (kisvirag)

Szegeden laktunk a párommal, és egy call centeres munkánk volt, amit napi négy órában lehetett végezni. Az pedig persze igen kevés fizetéssel is jár, ezért valami hosszabb munkaidőset kerestünk, mert valamiből csak meg kell élni.

Szóval találtunk egy másik szintén telefonálgatós munkát, hát el is mentünk a felvételire. Volt ott egy munkanélküli srác, a vőlegényem, meg én persze. Egy tesztet töltettek ki velünk. Nos nem volt hosszú, és a kérdéseken sem kellett órákat gondolkodni… Olyanok voltak, hogy mit tennék, ha valaki a sorban elém tolakodna, ha egy ismeretlen rám köszönne, meg nem is tudom, szóval nem valami sokat mondó kérdések, mindegy hát kitöltöttük, és kint vártuk az eredményt.

Behívták a munkanélküli srácot, aki nem felelt meg. Azt mondták neki, hogy ő túl galamb lelkű. Jó. Behívták a vőlegényemet, ő sem felelt meg, mert hogy ők egy kicsit galamb lelkűbb embert szeretnének. (mellesleg a párom élménybeszámolóját én már nem hallottam, csak utánna, mert én következtem). Tehát bementem (mellesleg én még két ilyen antipatikus alakot nem láttam íróasztal mögött de tényleg), hát a nyertes én voltam, én megfeleltem a válaszaim alapján, magyaráztak mindenről, hogy hogy lenne, meg mint lenne, igazából én azért sejtettem, hogy ez nem stimmel, mert volt egy olyan tippem, hogy ő is ezeket a válaszokat adhatta a kérdésekre, csak az első kérdésre elrontotta a választ, hisz Gábor helyett talán Gabriellát kellett volna írnia.

E közben kint beszélt a sráccal, hogy ez valahol nem stimmel, mikor az megemlítette, hogy én aztán igazán megfeleltem, mert jó rég bent vagyok. Hát mesélte hogy utána már szaladt az ajtóhoz, mert egyből bevillantak neki ezek a kamu körlevelek az iwiwen, amikben mindenféle szervekkel kereskednek. Szóval jól megijedt szegény :D

Persze lehet hogy az egészben nem lett volna semmi kamu, csak egy újsághirdetésben nem mutat jól az h csak lányokat keresnek, nem tudom. De én jobban szeretem az őszinteséget. Főleg mert a történethez hozzá tartozik, hogy mikor jött ki a párom, megkérdezte, h mit rontott el, azok meg nevetgéltek, hogy az maradjon az ő titkuk. Illetve az is, hogy bár ez nekem annyira nem rémlett (megfigyelő képesség nulla :D) de ő emlékezett rá, hogy mikor megérkeztünk, volt egy előttünk lévő csoport, akiket már beválasztottak, és azok is mind csajok voltak.

Hát velem ennyi történt :)

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Miért kellett otthagynia?

Tags: Állásinterjú, call center, diszkrimináció