Győzzön meg!

A munkaadók néha elfeledkeznek arról, hogy egy állás elfogadása kölcsönös(nek kéne lennie), és nem csak nekik kell dönteniük, akarják-e alkalmazni a jelentkezőt, hanem a jelentkező is dönt(het), hogy tényleg akar-e ott dolgozni.

Még pályakezdő voltam, 23 éves, amikor egy marketinges állásra jelentkeztem, amiről nem lehetett sokat tudni azon túl, hogy marketingest keres a cég.
Mikor odaértem, leültettek, hogy várjak, mert még nincs itt az igazgató úr.
30-40 perc várakozás után gurult be az udvarra egy nagy “menő” autó, és kiszállt belőle a nálam max két évvel idősebb “igazgató úr”.
Bejött, ledobta magát a bőrfotelébe, majd közölte velem, hogy győzzem meg, miért is engem kellene alkalmaznia.
Akkor az már nem az első interjúm volt, szóval szerencsére nem szeppentem vagy ijedtem meg a kérdéstől, hanem inkább mondtam neki, hogy először talán neki kellene meggyőznie arról, hogy tényleg itt akarok dolgozni, szóval örülnék, ha mondana pár szót a munkakörről.
A beszélgetés innentől fagyos hangulatban zajlott, és talán mondanom sem kell, végül nem engem vettek fel, bár azt hiszem, nem is baj. :)

VN:F [1.8.5_1061]
Rating: +8 (from 8 votes)

Kapcsolódó bejegyzések:

  1. Győzzön meg minket!
  2. csak nőknek
  3. A biciklis rém

Egy hozzászólás a “Győzzön meg! bejegyzéshez

  1. @aeraef@aa@ írta:

    nálam is elég gáz volt az állásinterjú sok helyen!

    Nem is az ember képességeit nézik meg , és nem is azt hogy mennyire jól dolgozik, egy a lényeg legyen jó dumája !

    Nekem pl Bryan Tracy főnix szeminárium az am sokat segített ajánlom mindenkinek többször is elolvasin , vagy ha hanganyagként van meg az mégjobb! sokat dob az ember személyiségfejlesztésén és fogadjuk meg minden tanácsát


Szólj hozzá!